A Sóvirágtól a kofoláig

Idén nyáron táncegyüttesünkkel Trnavába (Nagyszombatra) látogattunk el, hogy részt vegyünk az immár tizenötödszörre megrendezett nemzetközi ifjúsági néptánc fesztiválon (Trnava Gate 2010). A meghívást előző évi sikerekben gazdag, de fárasztó és küzdelmes munkánknak köszönhetjük.

Utunk során megálltunk Martoson, hogy megnézzük a Feszty-parkot, ahol sok érdekes történetet hallhattunk a park kialakulásáról egy kis történelemmel fűszerezve. El is határoztuk, ide még visszatérünk.

         

          Trnavába való megérkezésünk után pár órával már viseletben izgultunk a színpad mögött, és vártuk, hogy a Hatvan Banda „elhúzza a nótánkat”.

30 perces műsorunkban bogyiszlói, kalocsa-vidéki, lápvidéki, lőrincrévi és szilágysági táncokat mutattunk be az ottani közönségnek, melynek színvonalával nemcsak a nézők, hanem zenészeink elismerését is sikerült kivívnunk. Este még megnéztünk a tajvaniak táncát, de sajnos nem láthattuk a végét, mert tánctanárunk, Edit néni szavára hallgatva el kellett tenni magunkat másnapra.

          Szombati napunk bizony nem volt hétköznapi… Először is megismerkedtünk a tajvani és a litván táncosokkal, amelynek keretében közös fotók is készültek. Egy rövid elköszönés (ni hao!), és már indult is a táncos menet, a felvonulás, ahol rajtunk kívül még sok ország képviseltette magát.

          Délutáni fellépésünkig még sok időnk volt, így megjártuk Trnava nevezetesebb helyeit és templomait, és a várostoronyba is felkapaszkodtunk, ahonnan kilátás nyílt a városra.

     További szabadidőnkben azt csináltunk, amit akartunk; a vásárban nézelődtünk, héliumos lufival szórakoztunk, lépcsőkön üldögéltünk, és a tolmácsunkkal is volt lehetőség beszélgetni (az utóbbi igen sok időt és türelmet igényelt a segítőkész, ámde beszédes tolmácsunk miatt…)

          Fellépés után vacsoráztunk, ami a többi étkezéshez hasonlóan jellegzetes szlovák ételekből állt (sztrapacska, knédli…) Csoportunkban nagy népszerűségnek örvendett a főtéren kapható üdítő, a kofola, aminek az ízét sokan sokféleképp írták le; mentol-ízű, gyógyszer-ízű (mézeskalácsos kóla- a szerkesztők).

Este a szállásunkat adó gimnáziumban szlovák és magyar táncokat, dallamokat tanulhattak egymástól a résztvevők és a zenészek is. A táncház után még a hálószobákban folytatódott a mulatság, és már igencsak késő volt, mire ágyba kerültünk.

 

          A harmadik nap reggelén mindenki viseletbe öltözve jelent meg a templomban, ahol a legtöbb ország bekapcsolódott egy-egy saját egyházi énekkel.

Aztán, mintha MISE történt volna, elfogyasztottuk búcsúebédünket, elköszöntünk Trnavától, és élményekkel gazdagodva hazatértünk.

Kelemen  Teréz - Szíjártó Janka